Petykó, ketyeg az óra: semmi sem tart örökké

Van valami egészen különös a hatalomban: aki megszerzi, hajlamos azt hinni, hogy az idő is az övé.

Pedig nem.

Magyar Péter és a TISZA körül ma már olyan politikai háború zajlik, amelyben egymást érik a súlyos vádak, eljárások és támadások. Kötter Tamás most megjelent véleménycikke ennél is tovább megy: külföldi érdekek kiszolgálásáról, politikai hajtóvadászatról és a jobboldal módszeres támadásáról ír.

Egyvalamit viszont nem kell bizonygatni: a politikai hatalom soha nem örök.

Lehet ma magabiztosan mosolyogni. Lehet ellenfeleket támadni. Lehet úgy viselkedni, mintha a jelenlegi erőviszonyok kőbe lennének vésve.

A történelem tele van olyan politikusokkal, akik ugyanezt gondolták.

Aztán egyszer csak megfordult a szél.

És Petykónak is érdemes észben tartania valamit: a politikában nemcsak a tapsnak, hanem az elszámolásnak is eljöhet az ideje. Ha valakivel szemben büntetőeljárás folyik, annak végén természetesen nem a politikai ellenfél, nem egy újság és nem a Facebook népe mondja ki, hogy bűnös-e. Arra ott van a bíróság.

Pontosan így kell működnie egy jogállamnak.

Ezért lehet ma nevetni, lehet pózolni és lehet úgy tenni, mintha minden örökké tartana.

Nem tart.

Sem a népszerűség.
Sem a politikai erő.
Sem a hatalom.

És a rossz időszakok sem.

Mert mindennek eljön a maga ideje.

Ahogy minden jó, úgy minden rossz is elmúlik előbb vagy utóbb.

A végén pedig nem az számít majd, ki beszélt hangosabban.

Hanem az, hogy ki mit tett, és mit tud abból vállalni.

Kontroll nélkül
Kérdezünk. Utánajárunk. Kimondjuk.