Magyar Péter szerepet cserélne: a saját ügye helyett már az ügyészt ülteti a vádlottak padjára
Kontroll nélkül · Vélemény · 2026. október 11.
Újabb hosszú bejegyzésben támadta Fürcht Pál volt főügyészt Magyar Péter. Az ötkertes ügyet politikai provokációnak, az eljárást politikai megrendelés eredményének állítja be. A kommunikációs fordulat látványos: a saját ügyéről beszél, de azt szeretné, hogy az olvasó elsősorban az ügyész személyével foglalkozzon.
A szerkesztőségünkhöz eljuttatott képernyőképen Magyar Péter bejegyzése a rögzítés pillanatában mindössze tizenhárom perce volt elérhető. A poszt középpontjában Fürcht Pál áll, akit Magyar azzal vádol, hogy az ötkertes történetből politikai célból próbált súlyosabb büntetőügyet kialakítani.
Magyar előadása szerint a hatóság eredetileg rongálás miatt nyomozott, majd 2024 szeptemberében az ügyet új bizonyíték és indokolás nélkül lopásként minősítették át. Azt is állítja, hogy a telefon működőképesen, sértetlenül került vissza a tulajdonosához. A bejegyzés mindezt olyan politikai szándékkal kapcsolja össze, amely szerinte a választási indulását akadályozta volna.
Ezek Magyar Péter állításai. A képernyőkép nem tartalmazza az említett nyomozati iratokat vagy az átminősítés indokolását, így azok helytállóságát ebből önmagában nem lehet ellenőrizni. A poszt Fürchtöt volt főügyészként nevezi meg; nem igazolja, hogy jelenleg személyesen ő járna el az ügyben.
Amikor a védekezésből személyzeti értékelés lesz
A Kontroll nélkül olvasatában a bejegyzés túlmutat egy konkrét eljárási döntés vitatásán. Magyar nem egyszerűen azt mondja, hogy szerinte hibás a gyanúsítás. A volt főügyész más ügyekben végzett munkáját is támadja, és politikai megrendelés keretébe helyezi a saját történetét.
Praktikus dramaturgia: ha kellemetlen a kérdés, előbb vizsgáztassuk le a kérdezőt. A végén pedig már ne az legyen a téma, mi történt az Ötkert környékén, hanem az, hogy megfelelő ember foglalkozott-e vele.
A Facebook így egyszemélyes tárgyalóteremmé változik. A bejegyzés szerzője ismerteti a történetet, kiosztja a szerepeket, megjelöli a politikai indítékot, majd a kommentmezőre bízza a tapsrendet. Költséghatékony megoldás — csak bizonyítási eljárásnak kissé egyoldalú.
Az ügyészség természetesen nem érinthetetlen. Döntéseit lehet és kell is bírálni, a hibákat pedig fel kell tárni. Magyar Pétert ugyanúgy megilleti a védekezés és az ártatlanság vélelme, mint bárki mást.
Csakhogy a politikai megrendelés állítása is bizonyítást igényel. Attól, hogy valaki határozottan leírja, még nem válik igazolt ténnyé.
Az ilyen személyre összpontosító támadás alkalmas lehet az eljárás hitelességének rombolására és az érintettekre nehezedő nyilvános nyomás növelésére. Azt viszont nem tudjuk bizonyítani, hogy Magyar célja kifejezetten az volna, hogy az ügyében dolgozók kellemetlenül érezzék magukat.
A látványos kommunikációs törekvés ettől még világos: a saját felelősségéről szóló kérdéseket az ügyész hitelességéről szóló vitává alakítja.
Magyar Péter azzal zárja posztját, hogy az igazság előbb-utóbb kiderül. Ebben egyetérthetünk. Csak az igazság megállapítása nem ugyanaz, mint megnyerni a saját kommentmezőnket.
Szerkesztői megjegyzés: a cikk a beküldött friss bejegyzés szövegét elemzi. Az abban szereplő vádakat nem kezeli bizonyított tényként; a teljes ügyiratanyag és az érintett volt főügyész erre adott válasza nem áll rendelkezésünkre.