Két hét kellett hozzá: Moszkva és Kijev is felkerült a konfliktuslistára

Van, aki két hét alatt kipakolja a költözős dobozokat. A TISZA-kormánynak állítólag ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy egyszerre Moszkvával és Kijevvel is összerúgja a port.

Juhász Hajnalka KDNP-s országgyűlési képviselő a parlamentben egészen kellemetlen kérdést tett fel a kormánynak: hogyan sikerült Magyarországnak nagyjából két hét leforgása alatt Oroszországgal és Ukrajnával is konfliktusba kerülnie?

Mert azért ehhez kell némi diplomáciai tehetség. Általában évek munkája, mire egy ország egyszerre több irányból kapja a szemöldökráncolást. Nálunk mintha bekapcsolták volna a gyorsított üzemmódot.

Az egyik oldalon ott van az orosz diplomaták kiutasításának ügye, a másikon pedig Magyar Péter és az ukrán külügyminiszter nyilvános szócsatája.

És itt kezd igazán érdekessé válni a történet.

Juhász ugyanis nem pusztán azon akadt fenn, hogy ki kinek és milyen hangnemben szólt vissza. Arra kérdezett rá, hogy milyen következménye lehet ennek Magyarország számára, különösen az energiaellátás és a külpolitikai kapcsolatok területén.

Magyar Péter másképp értelmezi a helyzetet. A miniszterelnök szerint mindez a szuverén magyar külpolitika része: ha Magyarországot vagy a magyar kormányt támadás éri, arra válaszolni kell.

Ez politikai álláspontként világos.

Csakhogy a diplomácia nem Facebook-kommentszekció.

Ott nem feltétlenül az nyer, aki az utolsó kommentet írja.

Egy ország külpolitikájának végén ugyanis nem lájkok, megosztások és odaszúrt mondatok állnak, hanem energia, kereskedelem, biztonság és nemzetközi kapcsolatok.

Ezért jogos a kérdés: mi a terv?

Mert ha Petykó külpolitikai stratégiája az, hogy egyszerre minden irányba kiosztunk egy diplomáciai taslit, akkor lassan nem külügyminisztérium kell, hanem egy sorszámhúzó automata.

Moszkva: tessék húzni egy számot.

Kijev: ön lesz a következő.

Brüsszel pedig addig foglaljon helyet.

A nagy kérdés azonban nem az, hogy ki tud keményebbet mondani a parlamentben vagy a közösségi médiában.

Hanem az, hogy Magyarország mit nyer mindebből.

Mert a hangos külpolitika még nem feltétlenül erős külpolitika.

Két hét alatt két komoly diplomáciai konfliktus pedig minimum indokolttá teszi, hogy valaki végre elővegye a térképet, és megmutassa:

Petykó, tulajdonképpen merre megyünk?