EURÓPA MEGINT RÁJÖTT, MILYEN KELLEMETLEN DOLOG A FÜGGŐSÉG – MOST AMERIKA ZÁRHATJA EL A DÍZELCSAPOT
Brüsszelben ismét előkerülhetett a geopolitikai számológép, és az eredmény ezúttal sem különösebben vidám. Az Egyesült Államokban felmerült az amerikai dízelexport korlátozása, miközben Európa az elmúlt időszakban egyre jobban támaszkodott az amerikai szállításokra. Magyarul: miközben éveken keresztül azt magyarázták nekünk, milyen veszélyes energiaügyben túlságosan függővé válni egyetlen országtól, sikerült ismét eljutni oda, hogy egy másik nagyhatalom döntése miatt Európa idegesen nézegeti az üzemanyagpiacot.
Fontos azonban leszögezni: jelenleg nincs hatályban 90 napos amerikai dízelexport-tilalom. Amerikai sajtóértesülések szerint felmerült egy ilyen intézkedés, Donald Trump pedig nyilvánosan beszélt a dízelexport visszafogásának gondolatáról, ugyanakkor az amerikai energiaügyi miniszter vitatta, hogy teljes exporttilalom készülne. A történet tehát egyelőre terv és politikai vita, nem pedig meghozott döntés.
Ettől azonban Brüsszelben még nem lettek nyugodtabbak.
Az Európai Bizottság megerősítette, hogy magas szintű egyeztetések zajlanak az Egyesült Államokkal, és arra figyelmeztetett, hogy az amerikai dízelexport komolyabb megzavarása mindkét fél számára kedvezőtlen következményekkel járhat.
És itt kezd igazán érdekes lenni a történet.
Az Európai Unió éveken keresztül az energiafüggőség csökkentéséről beszélt. Oroszország esetében pontosan az volt az egyik legfontosabb érv, hogy Európa nem teheti ki magát egyetlen külső beszállító politikai döntéseinek.
Rendben.
Csakhogy ha most egy washingtoni döntés lehetősége elegendő ahhoz, hogy Brüsszel azonnal magas szintű egyeztetésekbe kezdjen, akkor azért felmerül egy meglehetősen kellemetlen kérdés:
Pontosan mennyire sikerült függetlenebbé tenni Európát?
Mert az nem valódi energiabiztonság, ha az egyik telefonszám helyett egyszerűen egy másikat kell kétségbeesetten tárcsázni.
Az amerikai dízel az utóbbi időben különösen fontossá vált Európa számára. Egy tényleges exportkorlátozás esetén az európai vásárlóknak más régiók importőreivel kellene versenyezniük a rendelkezésre álló készletekért. Ez pedig könnyen további árnyomást jelenthetne.
És ki fizeti meg végül az ilyen geopolitikai mutatványokat?
Nem az Európai Bizottság sajtóterme.
Hanem a fuvarozó. A gazda. A vállalkozó. És végül az autós, aki megint ott áll a benzinkútnál, nézi a pörgő számlálót, és azon gondolkodik, hogy vajon a következő uniós stratégiai sikerhez jár-e legalább egy ingyen kávé.
A legnagyobb probléma tehát nem is az, hogy Washington végül valóban bevezet-e bármilyen korlátozást. Lehet, hogy nem fog.
A probléma az, hogy már a lehetősége is megmutatta, milyen sérülékeny maradt Európa energiaellátása.
Az orosz függőséget csökkenteni lehetett politikai és biztonsági cél. De ha ennek eredményeként Európa más külső beszállítóktól válik egyre függőbbé, akkor ezt nehéz teljes energetikai függetlenségként ünnepelni.
A diverzifikáció ugyanis azt jelenti, hogy több lábon állunk.
Nem azt, hogy időnként lecseréljük, kitől rettegünk, ha elzárja a csapot.
Most Washington gondolkodik. Brüsszel telefonál. A piac figyel.
Az európai autós pedig jobb, ha reméli, hogy ezúttal legalább a végén nem neki küldik ki a számlát.