És ha egyszer elfogy mindenki, Péter? – Ki marad a végén a gonoszok listáján?

VÉLEMÉNY | KONTROLL NÉLKÜL

Van egy kérdés, amelyet lassan érdemes lenne feltenni Magyar Péternek:

És azután mi lesz, Péter?

Mi lesz akkor, amikor már minden politikai ellenfél megkapta a maga jelzőjét? Amikor minden kritikus "propagandista", minden kellemetlen szereplő "maffiózó", minden ellenvélemény mögött pedig sikerül felfedezni a múlt rendszerének valamelyik szellemét?

Mert a politikában a gonoszok listájával van egy apró technikai probléma: egyszer elfogynak róla az emberek.

És akkor újakat kell keresni.

A magyar politika új sorozata: "Ki lesz a következő?"

Az elmúlt időszak közélete lassan olyan, mint egy politikai Netflix-sorozat. Csak itt az ember nem meri megnyomni a "következő epizód" gombot.

Ma politikus.

Holnap vállalkozó.

Holnapután újságíró.

Aztán valaki, aki rossz helyen lájkolt valamit?

Persze, ha valakivel szemben bűncselekmény megalapozott gyanúja merül fel, annak kivizsgálása a hatóságok dolga. Pont. Jogállamban ugyanis nem Facebook-posztok, politikai beszédek vagy kommentmezők alapján születik ítélet.

Legalábbis elvileg ezt a rendszert rendeltük.

Péter, mi történik, amikor elfogy Orbán?

Tegyük fel, hogy politikailag sikerül mindent és mindenkit Orbán Viktorhoz kötni.

Orbán.

Rogán.

Lázár.

Szijjártó.

Fidesz.

NER.

Maffia.

Propaganda.

Pipa, pipa, pipa.

És utána?

Megérkezik végre az olcsóbb üzemanyag?

Magasabb lesz a fizetés?

Jobban működnek a kórházak?

Több pénz marad a családoknál?

Vagy összeül a kormány reggel nyolckor, és az első napirendi pont továbbra is az lesz:

"Kit utálunk ma?"

Mert egy országot lehet hosszú ideig ellenségképekkel mozgósítani.

Csak kormányozni valamivel nehezebb velük.

A szeretetország kissé furcsa mellékíze

A legszebb politikai termék mindig a "szeretet".

Mindenki szeret mindenkit.

Egészen addig, amíg valaki mást gondol.

Onnantól valahogy előkerül a politikai bunkósbot, a címkézés és a nyilvános megszégyenítés.

Ez egy egészen különleges szeretetnyelv.

Gary Chapman valószínűleg kihagyta a könyvéből.

És amikor már senki nem marad?

Ez az egész történet végül nem Orbán Viktorról szól.

Nem Hankó Balázsról.

Nem a Fideszről.

Hanem arról, milyen ország marad utánunk.

Mert ma lehet tapsolni, amikor az ember politikai ellenfelét éri valami.

Holnap viszont már könnyen lehet, hogy valaki más tapsol.

Nekünk.

Ezért kellene végre visszatérni ahhoz az unalmas, régimódi elképzeléshez, hogy bűnösségről bíróság dönt, politikai vitát pedig érvekkel rendezünk.

Tudjuk.

Borzasztóan huszadik századi gondolat.

Pedig Magyarország jövőjét nem lehet végtelen politikai leszámolásra építeni.

Ezért marad az egyszerű kérdés:

Ha minden ellenséget legyőztél, minden "maffiózót" megtaláltál, minden "propagandistát" megbélyegeztél és minden politikai ellenfeleddel leszámoltál, akkor mi következik?

Ki marad a listán?

És ami ennél is fontosabb:

ki marad az országban, aki még mer mást gondolni?

KONTROLL NÉLKÜL – Kérdezünk. Utánajárunk. Kimondjuk.