Bezárt a Szőlő utca, Aszódon pedig elszálltak a számok: háromszorosára nőtt a szökések aránya
Bezárták a Szőlő utcai javítóintézetet, a fiatalokat máshová helyezték, Aszódon pedig közben olyan adat jelent meg, amely mellett nehéz csak úgy elsétálni: a beszámolók szerint az engedély nélkül távozók aránya nagyjából 10 százalékról 30 százalékra emelkedett.
A Szőlő utcai ügy hónapokon keresztül uralta a közéletet. Vizsgálatok, politikai botrány, súlyos vádak, majd végül maga az intézmény is eltűnt a rendszerből. A kiürítés 2025 decemberében kezdődött, és 2026. január 20-ra fejeződött be. A bent lévő fiatalokat más intézményekbe helyezték át.
A történet azonban ezzel láthatóan nem ért véget.
A friss beszámolók szerint Aszódon a korábbi 60-ról 90-re emelkedett az elhelyezett fiatalok száma. Ez önmagában is komoly terhelésnövekedés, közben pedig 12 dolgozó véglegesen vagy ideiglenesen távozott.
És itt jön az igazán kellemetlen szám.
Az engedély nélkül távozó fiatalok aránya a korábbi körülbelül 10 százalékról 30 százalékra nőtt. Vagyis nem néhány százalékpontos ingadozásról beszélünk: a közölt arány háromszorosára emelkedett.
Bezártunk egy intézményt. A problémák viszont nem kapták meg az értesítést
A képlet első pillantásra csábítóan egyszerűnek tűnik: bezárt a Szőlő utca, máshová kerültek a fiatalok, majd megugrott a szökések aránya.
Csakhogy van egy fontos részlet.
A szakmai megszólalók sem állítják bizonyított tényként, hogy maga a Szőlő utcai intézet bezárása okozta a növekedést. Raffai Zoltán, a Pedagógusok Szakszervezete gyermekvédelmi tagozatának helyettes vezetője szerint egyelőre nem tudni pontosan, mi áll a jelentős emelkedés hátterében.
Ezt azért érdemes vastagon aláhúzni, mert a politika imád két egymás után történő esemény közé azonnal egy hatalmas "EZÉRT" feliratot festeni. A valóság sajnos ritkán ilyen szolgálatkész.
A számok ettől még nagyon is valós kérdéseket vetnek fel.
Ha egy intézményben 60 helyett már 90 fiatallal kell foglalkozni, miközben dolgozók is távoztak, akkor jogos kérdés, hogy elegendő-e a személyzet, megfelelőek-e a körülmények, és hogyan változott a felügyelet terhelése.
Mert egy javítóintézet nem Excel-tábla.
Nem lehet egyszerűen áthúzni harminc nevet az egyik oszlopból a másikba, majd becsukni a laptopot azzal, hogy "na, ezt is megoldottuk."
A Szőlő utca bezárt. A kérdések maradtak.
A 10-ről 30 százalékra emelkedő arány nem pártpolitikai vélemény. Ez egy olyan adat, amelyre magyarázatot kell találni.
Nem előre kijelölt bűnbakot.
Nem politikai szlogent.
Magyarázatot.
Mi változott az intézményekben? Mekkora lett a dolgozók tényleges terhelése? Van-e elegendő szakember? Miért lett háromszor akkora az engedély nélkül távozók aránya? És mindenekelőtt: mit tesznek azért, hogy ez az arány visszaforduljon?
Mert a Szőlő utcai épület ajtajára lehet lakatot tenni.
Egy rendszerszintű problémára valamivel nehezebb.